Európa legmagasabb és legszebb formájú földpiramisai a Rittenen találhatók, ahol a fennsíkon több helyen is megtalálhatóak ezek a rendkívüli természeti jelenségek: a Rio Fosco völgyében a Longomoso és a Monte di Mezzo felé vezető úton, a Rio Rivellone völgyében Soprabolzano közelében és a Rio Gasterer völgyében Auna di Sotto településen. A hegycsúcsokat olyan morénakúpok alkotják, amelyek mindegyikén egy-egy nagy szikla nyugszik, és amelyek fluvioglaciális eredetű morénából, az Eisack-völgy fő gleccserének és néhány másodlagos helyi gleccsernek a maradványaiból álló egyedi földszerkezeteket hoznak létre. E geológiai képződmények sajátossága, hogy száraz körülmények között összetartóak és tömörek, de mivel agyagosak, eső hatására elveszítik stabilitásukat, és 10-15 méteres lejtőket alkotva omlanak össze. A sziklák az agyaghoz tapadnak, gátat képezve az eső ellen, így minden esőzéskor szokatlan jelenség történik: a sziklák által nem védett anyagot erodálja és lefelé szállítja a folyó, szó szerint a fenséges földpiramisok előbukkanását okozva. Nehéz meghatározni azt az időtartamot, amelyen belül egy földpiramis kialakulhat, mivel a jelenség számos tényezőtől függ. Ugyanígy szinte lehetetlen pontosan meghatározni, hogy a földi piramisok mennyire öregek, vagy mennyire lehetnek öregek. Egy dolog azonban biztos: a legszebb és legnagyobb földi piramisok több ezer év alatt alakultak ki. Egy földpiramisnak az a sorsa, hogy gyorsan eltűnik, ha az úgynevezett "sapka" leesik az oszlop csúcsáról: így védtelenül az anyag az elemeknek kitéve marad, és az oszlop minden csapadékkal zsugorodik. És miközben e folyamat során eltűnik egy földpiramis, egyidejűleg egy új keletkezik a hegyoldalon.
