Az Athén táját díszítő ókori templomok sokasága között egy egyedülálló építmény tudományos célt szolgált. A Kr. e. 2. század végén épült Szelek tornya nem volt hétköznapi épület; korának csodája volt, napóráknak, egy klepszidrának (vízórának) és egy időjárásmérő lapátnak adott otthont, és ezzel elnyerte a világ első meteorológiai állomásának járó kitüntetést.Ezt a nyolcszögletű csodát aprólékos gondossággal készítették pentelei márványból, ugyanabból az anyagból, amely a Parthenónt is díszítette, ami a templomok világán kívül is ritkaságszámba ment. Elsődleges funkciója az idő mérése volt, ezért kapta a horologion, azaz az időmérő címet.A torony mind a nyolc oldala az iránytű egy-egy égtáj felé irányult, és a nyolc ókori görög szélisten ábrázolásával díszített frízzel volt díszítve, így kapta az építmény a nevét. Ezek az istenségek a következők voltak: Boreas (észak), Kaikias (északkelet), Eurus (kelet), Apeliotes (délkelet), Notus (dél), Lips (délnyugat), Zephyrus (nyugat) és Skiron (északnyugat).E bonyolult frízek alatt nyolc függőleges napóra díszítette a torony homlokzatát, ahol az árnyékok órákon keresztül jelezték az idő múlását. Figyelemre méltó, hogy e vonalak nyomai a mai napig halványan láthatóak. Eredetileg a tornyot egy bronzból készült időjárásjelző lapát koronázta, amely Tritónt, a tenger görög hírnökét ábrázolta, kezével állandóan a szél irányába mutatva.A torony belsejében egy kifinomult belső klepszydra, egy vízóra működött, amely az Akropolisz alatti hatalmas kútból származó víz áramlására támaszkodott. Ez a szerkezet felbecsülhetetlenül hasznosnak bizonyult a felhős napokon és éjszaka, amikor a napórák hatástalanok voltak.A Szelek tornya fennállása során számos átalakuláson ment keresztül. A korai keresztény időkben templomként használták fel, míg az északkeleti oldalán túli területet temetőnek szentelték. Ezt követően, az oszmán korszakban a szufi muzulmán örvénylő dervisek imahelyeként szolgált. A görög függetlenségi háborút követően végül távoztak, és az épület fokozatosan elpusztult az idő múlásával.Az 1837 és 1845 közötti helyreállítási projekt jelentős felfedezéshez vezetett: az építmény egyik fele évszázadok óta föld és törmelék alatt rejtőzött, míg a másik fele a föld alatt feküdt.A korabeli helyreállítási erőfeszítések megmentették ezt az ősi tudományos csodát. A Szelek tornyát Athén Plaka és Monastiraki városrészeit összekötő római Agorán találja. Az ókor leleményességének, valamint a felfedezés és a megőrzés tartós szellemének tanúbizonysága.