A Terror Háza Múzeum ma a magyar főváros, Budapest ikonikus épülete és szimbóluma. Század első felében véres és kegyetlen nyomokat hagyott az Andrássy úton, amit az ezt követő évtizedek nem tudtak lemosni. A megkínzott és halálos áldozatokat követelő Múzeum az az épület, amely számos tanulságot kínál látogatóinak. Negyvenhat évvel azután, hogy a kommunista államhatalom elhagyta a budapesti Andrássy út alatti palotát, 1956-ban az ingatlan újra megjelenhetett. A Budapest legszebb sugárútján található épület-a magyar történelem szimbólumainak sokasága-több ezer ártatlan ember szenvedésére és erőszakos halálára emlékeztet bennünket. Látogasson el a Terror Háza múzeumba, és legyen része egy egyedi kiállításnak, amely terrorral és rettegéssel ábrázolja Magyarország XX. századi történelmét. Az Andrássy út 60. számú neoreneszánsz épületének története 1880-ra nyúlik vissza, Feszty Adolf tervei szerint eredetileg lakóházként épült. 1937-ben a Magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi szárnya itt bérelt helyiségeket, amelyek az épület későbbi sorsát vetítették előre, falai pedig a következő két évtizedben számtalan kegyetlenségnek voltak tanúi. Sztálin leghűségesebb követői abban az időben teljes mértékben tisztában voltak a Nyilaskereszt üres központjával, hogy többé ne határozzák meg, mi a bűnös, ki szenved, és ki kegyetlen halált szenved. Abban az időben az épületet a hit házának nevezték el, elsődleges funkciója gyűjtőközpontként vagy börtönként. Az épület 1945-től az akkori politikai rendőrség főhadiszállása lett, az új tulajdonosok pedig a fogvatartottak növekvő száma és a pince-labirintus labirintus miatt birtokba vették a környező épületek alatti pincéket. A felszabadulást az 1956-os forradalom és szabadságharc hozta az épületbe, de addigra már minden köve elnyelte az emberi szenvedés és kegyetlenség nagy részét.
