A Montevergine szentély hivatalos eredete az első templom felszentelésére nyúlik vissza 1126-ban. Néhány népszerű hiedelmen túl, amelyek a szentély eredetét a Szűzanya megjelenéséhez akarták kapcsolni, azt mondhatjuk, hogy éppen Szent Vilmos Mária aszketikus szelleme és tanítványai gondoskodtak arról, hogy a Partenio-hegy tetején a Szent Szűz Anya iránti odaadás jelzőfénye felemelkedjen. Azóta az új szerzetesi család fő célja az volt, hogy Istent szolgáljuk a Szűzanya iránti odaadással, amelyet William tanítványai hamarosan elterjedtek Campaniában és a szomszédos régiókban, számos zarándoklatot szervezve anyaházukba. A Mária-odaadást Vilmos fehér fiai úgy fogalmazták meg, mint a leghatékonyabb módot arra, hogy belépjenek Isten Háromságának rejtélyébe és Jézus megváltásába. A Santa Maria di Montevergine-templomhoz vezető nehéz út és kemény mászás alapvető oka, a hívők hosszan tartó imái és felajánlásai a Szűzanya erőteljes közbenjárásának hívásává váltak, hogy elnyerjék Isten irgalmát. Így lett Montevergine hamarosan Dél-Olaszország leghíresebb és leglátogatottabb Mariann-szentélye, és a zarándoklatok sajátos jellegzetességüket vették át. Az kell, hogy jelöljenek ki egy külön szobát, hogy tartalmaznak műalkotások, illetve leletek a helyi-történeti érdekű volt, úgy érezte, Montevergine a tűz után a vendégház 1611 bukása után a központi hajó az egyház 1629-ben. A két fájdalmas körülmény között a szerzetesek olyan építészeti és szobrászati darabokat, fogadalmi táblákat és betlehemeket találtak, amelyek az újjáépítési szakaszban már nem találtak helyet a származási helyen. Iacuzio apát 1764-ben jó ötletnek tartotta, hogy a Cortile Dei Corvi melletti folyosón katalógust készítsenek és kiállítsák a leleteket. Sajnos ez az első múzeumi szállás, a pusztítás századában, megszűnt, és a régészeti érdeklődés árait szétszórták és szétszórták itt-ott a kolostor pincéiben. A háború utáni időszakban a múlt emlékei iránti megújult érzékenységgel, valamint az illetékes minisztérium tudományos és gazdasági hozzájárulásával folytatódott az 1968 szeptemberében a nyilvánosság számára megnyitott Montevergine Múzeumról szóló diskurzus. De csak 2000-től, a Nagy Jubileum alkalmával érik el a múzeumi csarnokok végleges elrendezését. Az egykori szerzetesi refektórium csarnokából csábító kilátás nyílik Avellino városára, valamint a szombat egész völgyére.
