A Borromeo család a Maggiore-tó környékén kétségtelenül az egyik legbefolyásosabb név a történelem évszázados történelmében. A Borromeo-szigetektől a tóra néző különböző városokban található emlékművekig, a turisták és a polgárok körében egyaránt kimeríthetetlennek tűnik Borromeo Szent Károly tisztelete.Éppen Aronában született 1538-ban Carlo Borromeo, Milánó püspöke, aki mintegy húsz évvel később Milánóba költözött, és életét nemcsak az imádságnak, hanem az egyház számára fontos reformoknak is szentelte. A szentté avatásakor Federico Borromeo, Milánó érseke és a szent unokatestvére úgy döntött, hogy szülővárosában, a városhoz közeli szent hegyen szobrot avat Károlynak, olyan impozánsat, hogy az a tó túlsó partjáról is látható legyen.Giovanni Battista Crespi, akit ezért Cerano néven ismertek, kapott megbízást a munkával, de az csak sok évvel később, 1698-ban készült el. Rézlemezek, bronz, rúdkészlet és szögek tették igazán tökéletessé a szobrot, olyannyira, hogy ma már Olaszország egyik óriásának tekinthető. Több mint 23 méter magas a szobor, amely maga is egy 11 méteres talapzaton áll: a Sancarlone, ahogyan nevezték, ünnepélyes volt, és különleges varázsa volt.A szobor belseje teljesen nyitott a látogatók előtt. A kis létráknak köszönhetően ugyanis egyszerre hatfős csoportokban lehet feljutni a tetejére, akik a szobor arcán lévő lyukakon keresztül egyedülálló panorámában gyönyörködhetnek.A Sancarlone-ról igen meglepő legendák és érdekességek keringenek. Úgy tűnik, hogy a szobor például Frederic Auguste Bartholdit, a New York-i Szabadság-szobor tervezőjét ihlette. A művész, miután látta a Szent Károly-kolosszust és olvasott a rodoszi kolosszusról, annyira lenyűgözte és lenyűgözte, hogy új anyagok felhasználásával meg akarta ismételni a remekművet. A két európai óriás tervén tehát Bartholdi úgy gondolta, hogy az Újvilágba is elhozza a nagy művészi jelentőségű szimbólumot, a szoborral, amely ma a világ egyik legnagyobb műemléke.
