Az első hírek arról Castel Sant ' Elmo 1275 körül Angevin erődített rezidenciaként jelzik, amelyet Belforte-nak hívtak; később Anjoui Róbert 1329-ben a palatium bővítését akarta, és a feladatot Tino Di Camaino-ra bízták, majd a közeli Certosa di San Martino építésével foglalkozott. A jelenlegi konfiguráció a hatágú csillagrendszerrel inkább a tizenhatodik századi rekonstrukciónak köszönhető, amelyet Don Pedro de Toledo rendelt meg 1537 és 1547 között a spanyol alkirályság idején. A projektet Pedro Luis Escriva spanyol katonai építész hajtotta végre. Sant 'Elmo első várnagya az volt don Pedro de Toledo, az alkirály unokatestvére, aki 1558-ban halt meg, akinek temetkezési emlékét a templom sekrestyéjében őrzik, amely a vár Piazza D' armi területén található. A várat a következő évszázadokban gyakran használták börtönként, Tommaso Campanella, akit eretnekséggel vádoltak, majd az 1799-es Nápolyi forradalom Hazafiait, például Gennaro Serrát, Mario Paganót és Luigia Sanfelice-t börtönbe zárták. Miután a bourbon helyőrség 1952-ig katonai börtön volt. Ezt követően az erőd 1976-ig a katonai tulajdonba került, abban az évben, amikor a Provveditorato alla lavori Pubbliche della Campania lenyűgöző helyreállítási munkálatai kezdődtek. A munkálatok lehetővé tették az eredeti szerkezet helyreállítását, láthatóvá téve az ősi utakat, a járdákat és a földalatti környezetet, ahol egy nagy előadóterem épült. 1982-ben a monumentális komplexumot Nápoly művészeti és történelmi örökségének felügyeletére bízták. Ma a kastély ad otthont a Polo museale della Campania és a Nápolyi Museo del Novecento vezetőségének. Az elmúlt harminc évben a kastély számos ókori és kortárs művészeti kiállításnak adott otthont, de a mozi és a színház zenei fesztiváljainak intenzív tevékenységének is. Ami pedig egyedülállóvá teszi ezt a monumentális helyet, azok az állványok, amelyekből csodálatos panoráma nyílik a környező területre, a szigetektől a Vezúvig, a Phlegraean mezőktől a Matese-hegységig. A HUSZADIK SZÁZAD MÚZEUMA NÁPOLYBAN Az impozáns Piazza D ' armi téren 2010-ben felállították a Nápolyi Museo 'Novecento-t. Egy folyamatban lévő múzeum számára, azzal a szándékkal, hogy a lehető legteljesebb és legszigorúbb képet adjon arról, hogy mi történt majdnem egy évszázad alatt a városi kultúrában, figyelemmel a megújulás nagy impulzusaira, a mozgások és a poétika intenzív egymásutánjára. A gyűjtemény köztulajdonban lévő művekből, művészek vagy örökösök adományaiból, valamint gyűjtőktől kölcsönzött hosszú lejáratú kölcsönökből áll. A múzeumban több mint 170, 90 Nápolyi művész által készített művet mutatnak be, kiegészítve néhány nem Nápolyi mester jelenlétével, akik különböző szerepekkel tevékenykedtek a városban. Időrendi úton tagolódik, szakaszokra osztva: a huszonhárom elszakadásának dokumentációjától (1909) vagy az első nápolyi Futurizmustól (1910-1914) a Circumvisionisták mozgalmáig és a második Futurizmusig (a húszas-harmincas évek); a két háború között keletkezett különféle tanúvallomásoktól a második világháború (1948-1958) utáni tapasztalatokig, a 'déli' csoporttól az úgynevezett Neorealizmusig, a M. A. C. csoport az informális vagy az '58-as csoporthoz. Kövesse a hetvenes évekre fenntartott szakaszokat, egészen az utolsó szakaszig, ahol dokumentálják azoknak a tevékenységét, akik, bár továbbra is működnek a 80 különböző nyelvekkel kísérletezve, abban az évtizedben már letelepedtek a városban, A Museo del Novecento jelenléte megszilárdította a kastély mint kutatási és kísérleti központ hivatását: találkozókat tartanak a kortárs kultúrával kapcsolatos témákról és kérdésekről, és 2011 óta megalakult a fiatal művészek nemzetközi versenye "a kastély munkája", amely jutalmazza a leginkább megérdemelt művészeti projektet és finanszírozza annak megvalósítását. A már megalapozott művészek által a Castel Sant ' Elmo számára létrehozott installációk sorozatát Eugenio Gilibertitől Giancarlo Neri-ig, Mimmo Paladinótól Sergio Fermariello-ig és Alberto Di Fabio-ig a verseny nyerteseinek helyspecifikus munkái kísérik: Daniela Di Maro, Ros Ro Ro Ro