A Piacenza területén található Arda-völgyre jellemző feldolgozás során a sertéskarajból a fejcsont és az ötödik-hatodik borda közötti, nagyjából henger alakú húsdarabot vágják ki. Az érés hat hónaptól egy évig terjed. Ezt sertéshólyagba vagy marhabélbe lehet tömni. Eredete a családi hagyományokhoz kapcsolódik, amelyek az alföldi tanyákon hagyományozódtak, ahol ez a pácolt hús az egyik legértékesebb terméknek számított, amelyet ünnepnapokon vagy különösen fontos ajándékok alkalmával fogyasztottak. Régen a vidéken a coppa még egyfajta bónusz is volt: a földtulajdonosok szeleteket kínáltak az aratóknak, hogy ezzel ösztönözzék őket a keményebb munkára. 1800-ban írásos bizonyíték van a Piacenza területén, a Nure és Trebbia felső völgyében előállított Coppa-ról, amelyet egykor "Bondiola" néven ismertek, és amely a napóleoni források szerint "nem más, mint a sertés szőrzete, amelyet súlyonként kb. 11 gramm sóval, 39 gramm borssal, 13 gramm fahéjporral, 6 gramm ugyanezen hatóanyaggal nádban és 6 gramm szegfűszeggel cserzett, majd zsíros bőrbe csomagolt és szorosan összekötött". Egy másik, 1859-ből származó, a magas Appenninekben található Bobbio városára vonatkozó tanúvallomás arról emlékezik meg, hogy "ebben a körzetben a sertéshús sokkal ízletesebb, mint máshol, és a szalámi és az úgynevezett Coppa di Bobbio, amelyet ajándékként küldenek távoli országokba, nagyon értékes. Ez szerintem a lisztnek, a gyümölcsöknek és általában a zöldségeknek köszönhető, amelyek ezeknek az állatoknak táplálékul szolgálnak, és amelyek ott ízletesebbek és aromásabbak".
A Coppa piacentina 1996 óta rendelkezik az OEM (Denominazione di Origine Protetta - oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel), amely Piacenza tartomány 900 méternél kisebb magasságban fekvő területére vonatkozik. A legfontosabb érlelési területek a Pianello Val Tidone, Bettola, Carpaneto Piacentino, Gragnano Trebbiense és Lugagnano Val d'Arda.
