Louis Mantin, egy francia esztéta, aki rajongott a halál és az idő múlása iránt, halála után egyedülálló elképzelést látott otthonáról. Végrendeletében meghatározta, hogy rezidenciáját múzeummá kell alakítani, de sajátos csavarral: a múzeum 100 évvel halála után nyílik meg.Mantin jelentős vagyont örökölt apjától, és nőtlen és gyermektelen lévén hódolt szenvedélyének a különféle tárgyak gyűjtése iránt. Gyűjteménye változatos tárgyakat tartalmazott, mint például egyiptomi ereklyék, középkori zárak és kulcsok, majomkoponyák és kitömött blowfish. Tudva azonban, hogy nagyra becsült gyűjteményével eltöltött ideje korlátozott lesz, kidolgozott egy tervet, hogy megörökítse otthonát, és bemutathassa életét a századfordulón élő kulturált úriemberként.1905-ben bekövetkezett halála után Mantin végrendeletében világosan megfogalmazódott az a vágya, hogy a ház pontosan egy évszázaddal később múzeummá váljon. Azt azonban nem részletezte, hogy a köztes években mit kell tenni a házzal. Ennek eredményeként a lakóhely fokozatosan leromlott, bezárva és elhanyagolva maradt. Idővel a férgek és a penész bejutottak a házba, és Mantin szobraival és bonyolult tapétájával keveredtek.Csak 2010-ben fedezte fel egy távoli rokon Louis Mantin végrendeletét, és átfogó felújítási projektet kezdeményezett. A házat aprólékosan felújították, és végül múzeumként nyitotta meg kapuit, ahogy Mantin elképzelte. Ma mind a helyieknek, mind a látogatóknak lehetőségük van rácsodálkozni erre a rejtett világra, amely egy évszázada érintetlen maradt. Megcsodálhatják Mantin eklektikus kollekcióit, beleértve a figyelemre méltó öblítő WC-jét és a fűtött padlót, amelyeket 1905-ben luxusfelszerelésnek számítottak.A Louis Mantin Múzeum időkapszulaként szolgál, bepillantást engedve annak az embernek az életébe és érdeklődési körébe, aki szenvedélyesen megőrizte örökségét. Ez Mantin egyedi karakterének és megingathatatlan elkötelezettségének a bizonyítéka, hogy a jövő nemzedékei értékelni tudják figyelemre méltó gyűjteményét és korának hangulatát.