Pordenone tartományban, a Livenza folyó forrásvidékén, Caneva és Polcenigo községek között elterülő nedves és mocsaras területen található a palù Di Livenza palafitticolo lelőhely. Ez egy olyan Helység, amelyet az utolsó vadászgyűjtők látogatnak meg a paleolitikum utolsó szakaszában a késő glaciális időszakban. Palù legintenzívebb és legkiterjedtebb frekventációja azonban a neolitikum utolsó szakaszában volt, amikor a vizes élőhelyen palafitticolo lakott terület alakult ki. A múlt század 90-es éveiben vizsgált területen gyűjtött adatokból legalább három, különálló településfázisokhoz kapcsolódó, i.e. 4500 és 3800 között időrendben datálható építménytípust lehetett rekonstruálni. Az anyagokat találtak, hasznosított, nagyon sokan vannak, s foként a kő eszközök csorba a kerámia töredékek, valamint a továbbra is a fa struktúrák a kunyhók; kevésbé gyakori, de tanúsítványok is fa tárgyak a mindennapi használat során, amelyek között egy töredéke az evezőt vagy lapát, egy nagy váza, egy töredéke a fogantyú a fejsze, s egy kanál folyamatban. Érdekes paleobotanikai adatok, amelyek lehetővé tették a neolitikus mezőgazdasági tevékenységek és a természetes élőhely rekonstrukcióját a falu idején, az úgynevezett vegyes tölgyfa ligetbe vezethetők vissza, amelyet szarvasok, őzek és vaddisznók laknak. A palù Di Livenza helyszíne minden bizonnyal Észak-Olaszország egyik legérdekesebb neolitikus gólyalábja. A leletek kivételes randevújának és a régészeti maradványok tökéletes megőrzésének köszönhetően a Palù 2011-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára, az alpesi ív számos vizes élőhelyén elosztott más hasonló településekkel együtt (az alpesi ív őskori halom helyei)
