Pasta alla Gricia

A pasta alla gricia fűszerezése olajból, guanciale-ból (sertéspofa), fekete borsból és sok pecorino romanóból (juhsajt) áll. Ez a nagyon egyszerű és gyors készítmény tekinthető annak az alapnak, amelyből a leghíresebb pasta all'amatriciana (egyszerűen paradicsom hozzáadásával) készült.A pasta alla Griscia (vagy Gricia) eredetéről valójában számos elmélet létezik. Sokan a híresebb pasta all'Amatriciana (vagy matriciana) nevű tésztával hozzák összefüggésbe, mások szerint ez az igazi pasta all'amatriciana, a paradicsomos változat csak egy később, a Rómába kivándorolt amatricaiak által módosított változat.Mások szerint a kifejezés eredete a 15. századi Rómába nyúlik vissza, ahol "Gricio" volt a pékek neve, akik szinte mind a német Rajna-vidékről és Graubünden kantonból származtak. De a "griscium"-ot is használták, különösen a szürke "duster"-re vagy "erszény"-re utalva, amely a pékcéh tagjainak (a fehér mesterség mestereinek) egyfajta egyenruhája volt, és amellyel a liszt ellen védekeztek. A Gricio elnevezés, a pozitív értelemben vett regionális utaláson túl, hamarosan egy másik, a "burino"-val egyenértékű, becsmérlő jelentést is kapott, amely a rosszul öltözött, durva modorú emberre utalt: a pékek a pörköltkendőjük alatt meglehetősen hanyagul öltözködtek, különösen nyáron. Idővel a bokáig érő nadrágjuk "er carzone a la gricia" néven vált híressé, ami a nápolyi "zompafuossi" nadrágnak felel meg.Nagy szakmai tudásuk, amely csak családi körökben öröklődött, lehetővé tette a Grici számára, hogy a római fehér művészet terén elsőbbséget élvezzenek.A 19. században a "Gricio" elnevezést nemcsak a német és svájci területekről érkező bevándorlókra használták, hanem az észak-lombardiai (Sondrio stb.) őslakosokra is, akiket Rómában durva, szorgalmas, nagyon takarékos és nagy megtakarítóként ismertek. A Grici a lakossággal egyszerre gyűlölet és szeretet viszonyát ápolták a saját vállalkozások létrehozására és az orzaroli mesterség gyakorlására való hajlamuk miatt. Az "orzarolo" kenyeret, lisztet, hüvelyeseket, mindenféle élelmiszert, valamint olcsó konyhai edényeket árul, és kénytelen hitelt adni, keveset és ravaszul, de mindent körömre ragasztott papírdarabkákon jelöl meg (innen a mondás: "Er Gricio, se nun fosse rafacano sarebbe puro bbono!"). Másrészt még a Gricio-t is a szögre kell ragasztani, mert a bolt hajnaltól éjszakáig nyitva van, és várja a vásárlókat, hogy összekaparják a pénzt az étkezésre; ezért is jönnek a Grici-k családi vagy falusi csoportokban Rómába. A Gricio boltja, hogy a szükségleteiket kielégíthessék, egy szénfőzővel van felszerelve, ahol megfőzi az ételét, a pasta alla griciát, amely hamar népszerűvé válik.