Az ennai Santa Chiara templom gazdag és változatos történelemmel rendelkezik. 1619-ben a jezsuiták Castrogiovanniban (Enna ősi neve) telepedtek le, és különféle ingatlanokat adományoztak nekik, köztük egy házat, amely a kolostor első magja lett. A templom és kolostor hamarosan a város jezsuiták apostoli tevékenységének központjává vált, akik a prédikációnak, tanításnak és egyéb társadalmi munkáknak szentelték magukat.1767-ben azonban a jezsuitákat kiűzték a szicíliai királyságból, és az ennai főiskolájukat bezárták. Ez veszteség volt a város számára, hiszen a jezsuita intézet az oktatás és a kultúra fontos központja volt. Az ennai kollégium, bár csak alsófokú tanulmányokkal rendelkezett, jelentős szerepet játszott a fiatalok nevelésében, képzésében.A jezsuiták kiűzése után a főiskolát 1779-ben a város klarissáihoz rendelték, akik a Santa Chiara és a Santa Maria delle Grazie kolostorokat egy nagy központi kolostorban egyesítették. A Santa Chiara templomot a második háború utáni időszakban az elesettek emlékműveként használták, az oldalkápolnákat pedig a háborúban elesett katonák fülkéinek elhelyezésére alakították ki.Az ennai Santa Chiara-templom ezért fontos történelmi és művészeti tanúságtétel, múltja a jezsuiták jelenlétéhez kötődik, és jelentős szerepet játszott a helyi közösségben az évszázadok során.