Sepino Színház

A színház a két városi főútvonal tengelyének metszéspontja által alkotott északi kvadránsban helyezkedik el, a színház az északnyugati oldalon a határfal északkeleti szakaszával alkotott saroktelek közelében támaszkodik. A cavea felső része még a városi falszerkezeten is nyugszik, míg az ima cavea a földbe van ásva. A legalsó szintek közül kilenc lépcsőfok és a zenekar teljes burkolt padlója épségben megmaradt. A cavea legalább három részre volt osztva, amelyek az ima, a media és a summa caveának feleltek meg, és amelyeket a praecinsiones, valódi félköríves folyosók választottak el egymástól, amelyek megkönnyítették a nézők számára az ülőhelyek elérését. A két fő városi útvonal tengelyének metszéspontja által alkotott északi kvadránsban elhelyezkedő színház káva a környező fal északnyugati oldalán, az északkeleti résszel alkotott sarok közelében támaszkodik a környező falszakaszhoz. A cavea felső része még a városi falszerkezeten is nyugszik, míg az ima cavea a földbe van ásva. A legalsó szintek közül kilenc lépcsőfok és a zenekar teljes burkolt padlója épségben megmaradt. A cavea legalább három részre volt osztva, amelyek az ima, a media és a summa caveának feleltek meg, és amelyeket a praecinsiones, a valódi félköríves folyosók, amelyek megkönnyítették a nézők hozzáférését az ülésekhez, szigorúan elválasztottak egymástól. A tetrapili a komplexum legfontosabb szerkezeti és építészeti eleme, amely a többi épületelemhez hasonlóan tömör helyi mészkőből készült. Ezek trapéz alakú alaprajzot mutatnak, úgy vannak elrendezve, hogy folytassák az ambulatórium ívelt falait, és az oldalak hajlamosak a félkör sugaraihoz igazodni, aminek következtében a külső pillérek lényegesen nagyobbak, mint a belső pillérek. Mellettük nyoma sincs a burkolatnak. A pillérek négyszögletes kőtömbökből készültek, amelyek cementhabarcs használata nélkül aggregálódtak. A pillérek által támasztott boltíveket alkotó tömbök külső felületükön hangsúlyos rusztikus kőrisszegélyt mutatnak. A második belső bejárat főtengelyével egybeesik egy nyílás, amelynek csak a bal széle látható, és amelyet a zenekarhoz vagy az ülőhelyszintek alatti második járószinthez való hozzáférésnek kell tekinteni. Az ambulancia belső falának építési rendszere megegyezik a körítőfaléval, és a burkolat is. A tetrapilus egyik belső pillérétől a zenekar felé egy méter harminc centiméter vastagságú fal indul, amely a kezdetétől egy méter nyolcvan centiméter távolságban megszakad, és egy ajtónyílást képez, amelynek szemközti szélén egy két méter hetven méter vastag fal látszik a zenekar felé irányulni. A tetrapil párkányának magasságában egy boltozat imposztjának nyomai láthatók, amely egy ajtót határolhatott. A kora középkortól napjainkig a szepinói színházon, akárcsak más itáliai színházakban és amfiteátrumokban, egy épületegyüttes alakult ki, amely a kerületi ambulatórium belső falát alapként használva félkör alakban fejlődött ki. A campobassói Pasquale Albino tartományi könyvtárban őrzött tervrajzból kiderül, hogy a 19. század közepén már állt itt, ahogy ma is, egy közvetlenül a színpadra telepített ház, egy épület a nyugati tetrapilon (amely ma is létezik), és az utóbbitól elszakadva egy sorba kapcsolt három házból álló házsor. Hiányzott az a ház, amely az utóbbi hármat összekötötte a tetrapilon álló házzal, valamint a másik tetrapilon álló kis épület, amelyet az 1950-es ásatási kampány során bontottak le, hogy megtisztítsák a tetrapilon álló házat. A teraszos épületekből két avant-korpusz vezet ki: az egyik építési idejét a két méterrel a föld fölé magasodó homlokzati fal közepén elhelyezett kis római kori síremlék feliratának köszönhetően ismerjük, amelyen a D.O.M. C.M.F. A.D. 1770 felirat olvasható, emlékeztetve arra, hogy az épületegyüttes akkoriban a C. MAGLIERI család tulajdonában volt. Úgy tűnik, hogy a második előrész két különböző időpontban épült, az egyik alig több mint fél évszázaddal ezelőtt. Ezek az épületek összességükben ma egy különösen eredeti épületegyüttest alkotnak, ahol a római színház eredeti alaprajza és a 17-17. századi, csak az eredeti épület alaprajzát megőrizni kívánó felépítmény egyaránt kiolvasható. A jelenlegi forma tulajdonképpen egyfajta történelmi szintézise két olyan formának, amelyek valaha is egyidejűleg léteztek, még akkor is, ha az egyiket erősen befolyásolta a másik. A restaurálási munkálatok eredménye, más szóval, egy harmadik műemlék születését eredményezte, amely két, egymástól lényegesen és ideológiailag eltérő történelmi pillanat kulturális szintézise. A színház helyreállítási munkálatai 1950-ben kezdődtek meg az Abruzzói Felügyelőség Cianfarani professzorának irányításával, amelytől Molise függött.