A Tirrén-tenger partján, Lido di Lavinio és Via Ardeatina falvak között, az Anzio-Ostia parti út 34,400-as kilométerénél található. A terület mintegy 44 hektárnyi mediterrán maquis területet foglal magában. A név a hegyfokot uraló, La Torre delle Caldane néven ismert őrtoronyról származik, amelyet a középkorban emeltek a szaracén támadások elleni védekezés céljából. 1813-ban az épület súlyosan megrongálódott a brit csapatok partraszállása során. A restaurálás befejezése után most egy ásatási projektet hajtanak végre, hogy felszínre hozzák azt a római kori villát, amelyre Tor Caldara épült. Jelenleg a Lazio régió által 1988-ban létrehozott rezervátum műszaki-tudományos kezelését a WWF Olaszországra bízzák az Anzio önkormányzatával, a rezervátum kezelő szervével kötött megállapodás alapján. Tor Caldara a Lazio parti síkság egyik utolsó megmaradt erdősávja, amely hatalmas dokumentációs értékkel bír. A rezervátum a mediterrán erdők példája, ahol az örökzöldek vannak túlsúlyban. 280 növényfaj van jelen, hektáronként 6 faj. E sűrű képződmény legjellemzőbb fajai közé tartozik a kocsányos tölgy, a parafatölgy, amelynek pompás példányai, a pulykatölgy (Quercus crenata) néhány hibridje és az eperfa. Emellett az erdőben az angol tölgy, a fametto, a kőris és egy kis patak partján az éger is pompás példányokat őriz. A magyaltölgyek védelmében találjuk a gyönyörű és ritka virágos páfrányfenyőt (Osmunda regalis, képünkön), amely a rezervátum igazi botanikai kincsét képezi. A nedvesebb területeken nyárfák és páfrányok figyelhetők meg. A tenger felé, a pliocén homok és homokkő szikla alakú sziklák partján lencsevirág és mirtusz található. Igazi ritkaságnak számít a parti sziklákon megtelepedő termálbogáncs (Cyperus polystachyos): az Ischia szigetén tapasztaltakon kívül ez a második jelentés erről a florisztikai fajról Európában.
A Tor Caldara környéke a Latium vulkán felszálló gázainak köszönhetően gazdag szolfatárokban, ősi külszíni kénbányákban. A régi kénbánya területén a felhalmozódott kitermelési törmelék miatt hatalmas kopár környezet alakult ki. Idővel ritka szépségű tájjá vált, köszönhetően a kopár felületek és az erdő buja zöldje közötti erős kontrasztnak. A megfigyelt állatok között voltak vadnyulak, menyétek, sünök és rókák. Számos madár: erdei szalonka, teknős galamb, fürj. A ragadozók közül a bagoly. Nagyon fontosak a rezervátum jelképének számító színes méhészmadár fészkei a szolfatárok között (jobbra látható), míg a szezonális mocsarak a szárcsákat, kacsákat, szürke kócsagokat, kócsagokat és éjszakai kócsagokat vonzzák. A védett terület létrehozását és a vadászati tevékenység megszűnését követően néhány jelentős jelenlét megszilárdult: ilyen a vadnyúl-kolónia. A rezervátumban több tucatnyi teknős található, és a parton is találkozhatunk velük. Ezen kívül 9 hüllőfaj, köztük a vipera, 5 kétéltűfaj, legalább 50 főként vándormadár, 15 emlősfaj és számos gerinctelen állatfaj, amelyek a különböző ökológiai résekhez kapcsolódnak.
