A flamenco vagy a cante jondo a hang, a tánc és a testbeszéd fúziója, amely Andalúziában a 18. században vált híressé, majd más régiókban is elterjedt, például Extremadurában és Murciában. 2010-ben az Unesco a Falmencót a szellemi világörökség részévé nyilvánította. A flamenco eredetét nagyon nehéz nyomon követni, hiszen az arab, cigány, zsidó és keresztény örökségben gyökerezik. Mindezek a stílusok keveredtek az andalúz kultúrával, ami egy régóta fennálló folklórtáncot eredményezett.
A flamencónak számos improvizációs eleme van. A tablaón a zenészekkel kísért táncosok és a "pálmák" (flamencóra jellemző ritmikus kéztapsolások) a flamenco legmélyebb érzését tolmácsolják mozdulataikkal.
Az idő múlásával és Andalúzia különböző területein áthaladva a flamenco fejlődött, és különböző "palók" vagy stílusok születtek: bulerías, malagueñas, fandangos, soleas vagy granaínas. A flamenco egyik bölcsője Andalúziában kétségtelenül Granada. A város flamenco epicentruma a Sacromonte, ahol minden este megtelnek a barlangok tablaos flamencokkal. Ezenkívül ezen a környéken számos spanyol gitár műhely található, amelyek alapvető elemei ennek a műfajnak.
A zambra egy granadai flamencofajta, amelyet cigány származása jellemez. Mezítláb táncolunk, hosszú szoknyát viselünk és kasztnit játszunk. A zambra a 16. századból származik, és van néhány közös jellemzője a hastánchoz. A granadai mór esküvőknek köszönhetően kezdett híressé válni.
