Franciacorta

A Provaglio d'Iseo területén a cölöpépítés korából származó szőlőmagokat találtak, ami azt bizonyítja, hogy a szőlő már a történelem előtti időkben is jelen volt a területen. A későbbi időszakokra vonatkozóan klasszikus latin szerzők (Plinius, Colummella, Vergilius), valamint a 9., 10. és 11. századból származó, a területen található kolostorokra vonatkozó dokumentumok tanúskodnak arról, hogy a szőlőművelés fontos szerepet játszott Franciacorta középkori gazdaságában.Az EU elismeri a Franciacorta, valamint Asti és Marsala (az egyetlen 3 olaszországi eset) esetében a más minősítő kifejezések nélküli jelölés lehetőségét: ezért helyesebb/jogosabb a "Franciacorta" és nem a "spumante Franciacorta" kifejezést használni, pontosan úgy, ahogyan az évszázadok óta a Champagne esetében történik.A Franciacorta alapvető jellemzője, hogy a habosítás egyetlen megengedett módja a hagyományos módszer, azaz a palackban történő újraerjesztés (amelyet három évszázadon keresztül a Champagne-ban alkalmaztak), más néven a klasszikus módszer. Ezenfelül ez volt az első DOCG Olaszországban, amely kizárólag a klasszikus módszerrel készült.1967-től 1995-ig a Franciacorta nevet használták az ugyanazon a területen termelt DOC vörös és fehér borok jelölésére is. Később ezeket a borokat átnevezték Terre di Franciacorta, majd 2008-ban Curtefranca névre.