Minori

Minori a Lattari-hegység lábánál fekszik. A hagyomány szerint itt született a tészta. A hozzávalók mind megvannak: a napfény, a megfelelő páratartalom a tészta szárításához és a kézügyesség ügyes használata, amely generációról generációra öröklődik. Szintén hagyomány a citromtermesztés, amely a finom Limoncello della Costa d'Amalfi alapanyagát adja, valamint a papírgyártás (a régi papírmalmok még ma is megmaradtak).A központ utcáin sétálgatva és az egymásba fonódó sikátorokban eltévedve kellemes nyaralási időtöltés lehet.Minori gazdag műemlékekben, elsősorban természetesen a vallási műemlékekben. Az útiterv nem kezdődhet el a Legszentebb Szentség érsekségétől (Arciconfraternita del SS. Sacramento), amely egy egytermes épület, amelyben egy fakórus és egy 18. századi márványoltár található. Impozáns a Santa Trofimena-bazilika, amely a város védőszentjének, a szentnek a földi maradványait őrzi. A jellegzetes 18. századi alaprajzú templomot egy régi román stílusú templom maradványaira építették újjá az alapokból. A főoltáron megcsodálhatjuk a "Keresztrefeszítést", amelyet Marco Pino da Sienának, az olasz manierista kultúra jelentős képviselőjének tulajdonítanak. A két hajóba több kápolna nyílik, amelyek közül az egyikben a Madonna del Rosario festménye látható, a Mária-tisztelet egyik legkorábbi példája a tengerparton. A 18. században felújított háromhajós kriptában az oltáron egy 1772-ben Ragozzino nápolyi márványművész által faragott alabástrom urnát találunk, amelyben a Szent ereklyéit őrzik.A Szent Lucia-templom viszont a 10. századból származik. Az oltáron egy 16. századi, spanyol stílusú fa retabulum áll, Szent Lucia, Szent Apollónia és Szent Ágota szobraival.A Szent Gennaro-templom valószínűleg a legrégebbi vallási település: eredete a 8. századra nyúlik vissza. Belsejében fontos a fából készült trónus, amelynek közepén a Szent Gennaro szobrával díszített aedicula áll. A közelmúltban végzett ásatások román kori formákat és tőkéket hoztak felszínre, amelyeket az elmúlt évszázadokban barokk falburkolatokba építettek be. A S. Gennaro mellett található a S. Maria delle Grazie Oratórium, amely egy érdekes 18. századi festménynek ad otthont.A S. Michele-templomban viszont a 19. század végén számos, a preraffaelita kultúra által inspirált festő által készített papírdíszítés látható. Innen a bizánci sémák ismétlődése. A jobb oldalon egy 17. századi festmény Alcantarai Szent Péterről, a túloldalon pedig egy ugyanerre az időszakra datálható Szeplőtelen Fogantatás. Végül az égre tekintve a 11. századból származó Campanile dell'Annunziata gyönyörűsége ragadja meg az embert. A citromligetekkel és szőlőültetvényekkel körülvett harangtornyot az arab-normann korból származó, két színű intarziás falazott díszítések jellemzik.Ha már a népi áhítatnál tartunk, nem szabad elfelejteni, hogy Minori méltán tekinthető a nagyheti szertartások salernói fővárosának. Nagyon szép, megható és népszerű a Battenti körmenet, amelyet a passió péntek estéjén tartanak, és amely a tartomány egész területéről vonzza a látogatókat. Néhány éve a helyi "Pompeo Troiano" Kulturális és Történelmi Központ fontos kulturális eseményt tart, egy konferenciát, amelyen egyetemi professzorok és az egyházi világ fontos képviselői vesznek részt. A Minori Szent Hét szertartásait a Kulturális Örökség és Tevékenységek Minisztériuma az örökség részeként ismerte el, és az önkormányzat a minisztériummal együttműködve már el is kezdte a papírmunkát, hogy ezt az eseményt az Unesco szellemi örökség részeként ismerjék el.Minori azonban méltán híres a császárkorból származó lenyűgöző településről, amely évente több ezer látogatót vonz. Minori tengerpartjának Amalfi felé eső szélén állnak a római tengeri villa maradványai, amelyek a Kr. u. 1. századból származnak. Az építtető úriember neve ismeretlen: a komplexum tervezési választását és díszítőberendezését tekintve minden bizonnyal jelentős anyagi eszközökkel és magas kulturális színvonallal és ízléssel rendelkező személy lehetett. A villa a tenger szintjén épült, alsó szintjén a portikusz szárnyai között viridáriumot zár be, amelynek közepén egy medencét helyeztek el, amely a nagy, monumentális, a tenger felé nyíló és az emelet legfontosabb helyiségével, a nagy tricliniummphaeummal van egy vonalban, amelynek oldalain szimmetrikusan ki van építve az egész földszint. Egy fűtött helyiség suspensurae-ja és padlómozaiktöredékek azonosítják az emeleti helyiségeket is, amelyeket azonban a későbbi felújítások során teljesen elpusztítottak. A villa valójában többször is átesett restauráláson és átalakításon. A 3. században a tricliniumot átépítették, falazott és mozaikpultokkal, valamint a képi díszítés részleges felújításával. Feltételezhetően egy még későbbi időszakban egyes helyiségeket válaszfalakkal csökkentettek.