Gondolj Sagrantinóra, és azonnal gondolj a szülőföldjére, Montefalcóra. Ez az ősi szőlő az AD 1. századig vezethető vissza, de mindig szorosan kapcsolódott szülőföldjéhez, amely természetes élőhelyét képviseli. Hagyományosan desszertborként készült, csak az 1970-es évek végétől a 80-as évek elejéig kezdte ezt a fajtát rendszeresen száraz borként előállítani. 1992-ben a Sagrantino di Montefalco lett a tizenkettedik olasz szőlőfajta, amely ellenőrzött és indokolt eredetmegjelölést (DOCG) kapott, és ma már nemzetközileg is Olaszország egyik zászlóshajója.
Szinte kizárólag Montefalco-ban, Perugia tartományban termesztik. A Sagrantino egy sötét rubinvörös színű, gyümölcsös, fűszeres jegyekkel jellemzett, gazdag, testes, változatlan tannikus textúrájú bort ad. A desszertfajta rendkívül intenzív és összetett bort állít elő, olyan édességgel, amely tökéletesen kiegyensúlyozza a természetesen keményebb elemeket. Ez a bor nagyon jól illeszkedik a hosszú öregedéshez.
