A vár első magja egy megalitikus építmény, amelynek maradványai a lombard donjon tövében láthatók. Az erődített épületegyüttes fejlesztése a 10. század második felében történt; a lombard gróf Paldefredo és utódai megerősítették az erődítményt egy négyszögletes, legalább két toronnyal ellátott kerítéssel. A normannok megjelenésével a vár és a falu jelentős károkat szenvedett II. Roger altavillai király csapatai által.
Az Anjou-korszakban egy vizesárkot és három nagy, kör alakú, csonka kúp alakú tornyot építettek. 1443-ban az aragóniaiakkal együtt a vár a Pandone családra szállt. Francesco gróf a várárok megnagyobbítását és egy csenevész barbakán építését rendelte meg, míg Enrico a 16. század elején az épületet lakóházzá alakította át, megépíttette a loggiát, a kertet és a híres ménesének legjobb lovait ábrázoló fontos képi díszítést (1522-1527).
Miután Henriket lefejezték V. Károly elárulása miatt, a hűbérbirtok más családokra szállt, köztük a Lannoy családra, akik további változtatásokat hajtottak végre az építészeten és a díszítésen, hangsúlyozva a kastély lakóházi jellegét.
