A kolostor majolikakerengője az évszázadok során számos átalakuláson ment keresztül. A legfontosabbat D. A. Vaccaro végezte 1742 és 1769 között, Ippolita Carmignano nővér apátsága idején. A 14. századi szerkezet, amely 66 csúcsíves boltozatból áll, és 66 piperno oszlopon nyugszik, változatlan maradt, míg a kertet teljesen átalakították. Vaccaro két sugárutat hozott létre, amelyek keresztezik egymást, és négy szektorra osztják a kertet. Az sugárutakat 64 nyolcszögletű oszlop szegélyezi, amelyeket növényi jeleneteket ábrázoló majolikacsempékkel borítottak. A majolikadíszek Donato és Giuseppe Massa mesteremberek munkái, akik a kerengő polikrómját harmonizálták a környező építészeti és természeti elemekkel. A majolikaoszlopokat ülőhelyek kötik össze, amelyeken a korabeli mindennapi életből vett jeleneteket ábrázolnak ugyanezzel a technikával. A kolostor négy oldalának falait teljes egészében 17. századi freskók borítják, amelyek szenteket, allegóriákat és ószövetségi jeleneteket ábrázolnak.
