Az Abbacchio (bárány) hagyománya az ókori rómaiakhoz nyúlik vissza, Juvenal írta: "a nyáj legfinomabbja, a fű szűz, jobban tele tejjel, mint vérrel". A Campo Vaccino már a 15. században is az Abbacchi, a bárányok, a kasztráltak és a juhok piacának helyszíne volt. Az Abbacchi (legfeljebb 6 hónapos) fogyasztása tovább nőtt a húsvét és június közötti időszakban. A római vidéken az abbacchiatura (vágás) és a carosa (nyírás) alkalmával a pásztorok "pagliatella"-t, azaz az abbacchio legzsírosabb bélhúsát faszénen sütve, valamint pezzata-t vagy sponsata-t, azaz darabokra vágott juhhúst fogyasztottak. Abbacchio a Rómában használt kifejezés a fiatal, szopós bárányra, amely félig vadon született és nevelkedett, és amely a Sarda, Comisana, Sopravissana, Massese vagy Merinizzata Italiana fajtából származhat.
A bárányok természetes legelőkön vagy a pásztor által művelt legelőkön nőnek fel.
Az Abbacchio Romano húsa világos rózsaszínű, fehér zsírréteggel, finom textúrájú, szilárd állagú, enyhén márványozott zsírral. Az Abbacchio-t finom íz jellemzi, a fiatal, friss hús jellegzetes aromájával.
